Alkalmazott módszerek

Az EMDR (Eye Movement Desensitization and Reprocessing), szemmozgásokkal történő deszenzitizálást és újrafeldolgozást jelent. Ezt a terápiás eljárást Francine Shapiro dolgozta ki a 80-as évek végén, és először poszttraumás stressz szindrómától szenvedő vietnámi háborús veteránok gyógyulását segítette elő terápiás módszerével. Ma már a világon számos szervezet (pl. Amerikai Pszichiátria Szövetség, az USA Védelmi Minisztériuma) tekinti az EMDR-t az egyik leghatékonyabb terápiás módszernek a különböző súlyosságú traumák kezelésében és az elmúlt néhány évtizedben emberek millióit kezelték sikeresen ezzel a módszerrel.

Az EMDR terápia egyaránt foglalkozik a múlt zavaró emlékeivel, a nehézségeket okozó jelenlegi helyzettel és a jövőbeni pozitív működést elősegítő készségek, attitűdök kifejlesztésével is. Ebben a terápiás megközelítésben különösen figyelemreméltó, hogy az elme milyen gyorsan képes meggyógyítani a pszichés sérüléseket azáltal, hogy az agy információfeldolgozási rendszere átalakítja a diszfunkcionálisan tárolt traumás emlékekhez kapcsolódó zavaró érzéseket, irracionális meggyőződéseket, haladva ezzel a mentális egészség felé. A múlt felkavaró emlékeinek feldolgozása pozitív változásokat idéz elő, új felismerésekhez vezet, az érzelmi szorongás enyhül, a fiziológiai izgalom csökken, a viselkedés megváltozik, pozitív irányba alakulnak az önmagunkkal kapcsolatos meggyőződéseink, és a másokról alkotott képünk is. Az újrafeldolgozás során a traumatikus emlékek újraszerveződnek, és a feldolgozott emlékek a módosulásokkal együtt raktározódnak el, elősegítve a kliens jövőbeni adaptív működését.

A Katathym Imaginatív Pszichoterápia egy olyan átfogó, tudományosan megalapozott pszichoterápiás rendszer, amelyet Hanscarl Leuner fejlesztett ki, és az 1950-es évek közepén vezetett be pszichoterápiás módszerként.

A „katathym” szó a tudattalanból származó, onnan felmerülő lelki tartalmak fokozott érzelmi, indulati telítettségére vonatkozik, az „imaginatív” kifejezés pedig a relaxáció során megjelenő élményvilág képi jellegére utal.

A módszert tekintve a terápiás munka két síkon zajlik. Az elsődleges terápiás szint maga az imagináció, amely a szimbólumon és a szimbólummal történő munkát foglalja magába, mely folyamat a tudattalan közelében zajlik.  A szimbólumon és a szimbólummal történő műveletvégzés során a páciens pszichéjében változás indukálódik. Ez a változás tükröződik az imaginált képben. Az imagináció kialakulását a terapeuta standard hívó képpel segíti. Az ellazult állapotban megjelenő képi élmény segíti az elmélyülést, melynek hatására az imaginált kép még élettelibbé válik, és ez tovább fokozza az elmélyülést. Az imagináció során a terapeuta és a páciens között párbeszéd zajlik, amely a képi élmény kifejlődését támogatja az összes érzékszervi kvalitás bevonásával. A terapeuta kérdések segítségével strukturálja a testi érzéseket és észleléseket, miközben kibontakozik a tudattalan projektív tartalmaknak megfelelő képi élmény.  A terápiás munka szekunder síkján a belső képi tartalmakban rejlő jelentések tudatos feldolgozása történik meg mélylélektani orientációjú beszélgetés révén. A képi élményekhez kapcsolódó érzések és asszociációk segítik a belátás, az „áhá-élmény” létrejöttét.

A KIP módszerével olyan panaszok és betegségek esetén tud a terapeuta segíteni, mint aktuális konfliktus, aktuális krízishelyzet, szorongásos zavarok, pszichoszomatikus betegségek, Borderline személyiségzavar, nárcisztikus zavarok, szenvedélybetegségek.

Ezt a relaxációs-imaginációs technikát Carl Simonton onkológus-radiológus és felesége Stephanie Simonton pszichoterapeuta dolgozta ki daganatos betegek gyógyítására. A több évtizede alkalmazott módszer eredményei azt jelzik, hogy a beteg aktív közreműködésével, megfelelő pszichés támogatás mellett lényegesen növelhető a gyógyulás esélye, valamint csökkenthető a betegséggel esetlegesen együtt járó depresszió és szorongás mértéke is.

A tanulási folyamat során a páciens olyan módszert sajátíthat el, melynek segítségével képes lesz pszichés erői mozgósításán keresztül immunrendszerét stimulálni gyógyulása érdekében. A gyógyulás szempontjából a beteg aktivitása elsődleges. A beteg relaxált állapotban a gyógyító imagináció révén megváltoztat egy belső képet, melynek hatására az érzelmi működések változásán keresztül a testi állapotban pozitív irányú folyamatok generálódnak. A módszer lehetővé teszi a betegséghez való viszony átformálását és egy személyes, mélyebb látásmód kialakulását is, mely javítja a beteg életminőségét.